A korszerű eszközök és alkalmazások átalakíthatják akár az ókorról való ismereteinket is – a technológiai fejlődésnek köszönhetően számos új felfedezés lát napvilágot. Így derült ki például, hogy a klímaváltozás a múltunkat is erősen befolyásolta, és hogy már a második évszázadban is voltak világjárványok. A Viasat History csatorna pedig ősi pollenből, barlangképződményből, illetve sarkvidéki jégbe zárt szennyeződés-maradványokból ad az eddigi ismereteinket felülíró meglátásokat, 2022. június 10-én 21 órakor A civilizáció titkai című dokumentumsorozattal.

Miért élte át az emberiség 3.200 éve a történelem legnagyobb hanyatlását?

Bő háromezer évvel ezelőtt több társadalom omlott össze egyszerre, komplett írásrendszerek és nyelvek tűntek el örökre. A tudósok által összegyűjtött adatok pedig végre magyarázatot adtak a bronzkori civilizációk bukására, és kimutatták, hogy a klímaváltozás a múltunkat legalább annyira befolyásolta, mint a jövőnket fogja. Korabeli feljegyzések szerint i.e. 1200-tól egyre több fosztogató jelent meg Egyiptomban, a mediterrán térséget emellett egy olyan éhínség és szárazság sújtotta, ami végül klímakatasztrófába torkollott.

Erre a tudósok csak most találtak bizonyítékokat korabeli pollenek vizsgálatából, illetve azoknak a planktonoknak a maradványaiból, amelyekre a Földközi-tenger mélyén leltek. A bizonyítékok azt sugallták, hogy nem a felmelegedés, hanem a hőmérséklet csökkenés állhatott az egyre gyakoribb szárazság hátterében. A Földközi-tenger hőmérsékletének hirtelen csökkenése a csapadék mennyiségére is kihatott, és mivel akkoriban az emberek 99%-a gazdálkodásból élt, a konstans szárazság katasztrofális hatással volt az életvitelre is.

Igazából az ókori pestis okozta a Római Birodalom bukását

A második évszázadban a Római Birodalom aranykorát élte. A mediterrán-térségben melegedett az éghajlat, a vulkáni aktivitás gyér volt, a mezőgazdaság gyorsan fejlődött és beindult az urbanizáció – 70 milliónyi embernek kellett ellátmányt biztosítani, így a kereskedelem az egész kontinensen virágzott. A rómaiak azonban a fejlődés paradoxonával szembesültek: azok az erők, amelyek Róma dinamikus növekedését táplálták, egyben meg is betegítették a lakosságot.

A birodalomban jelen lévő baktériumok ugyanis szintén kihasználták az urbanizáció és a kereskedelem előnyeit: a sűrűn látogatott fürdők vizeit ritkán cserélték, az ivóvízellátásban a saját vödrök hurcolásával folyamatosan jelen voltak és szétszóródtak a baktériumok, az alapvető higiénia pedig hiányzott. A tudósok szerint ebben az időszakban jelent meg egy halálos maláriaváltozat is Itáliában, és ez még nem minden: 165-ben egy új, gyorsan terjedő betegségről kezdtek el beszélni, amit a keleti tájakról visszatérő katonák hoztak be a birodalomba – ez volt az antoniusi pestis.

Arról nincs pontos adat, hogy hány áldozata volt a betegségnek, de a legújabb kutatások szerint a gazdasági fejlődés a második század végén hirtelen és drámaian ért véget. Erről tanúskodnak a sarkvidékről származó leletek, amelyekben az ólomszennyezés mértéke drasztikusan csökken – a pénzveréshez akkoriban ólmot használtak, a jóval kevesebb ólom pedig sokkal kevesebb fizetőeszköz elkészítését jelentette, azaz egyértelműen utal a gazdaság gyors visszaesésére. Rómát eszerint nem politikai érdekek fertőzték meg, hanem tényleges betegségek.