Arra a kérdésre, hogy a huszadik század melyik nagy korszakában volt mindent összevetve a legjobb a magyaroknak, a válaszadók elsősorban a Kádár-rendszert látják pozitívan. Tízből négy magyar gondolja úgy, hogy 1989 előtt volt a legjobb a magyaroknak, szemben a rendszerváltás utáni harmadik magyar köztársasággal, amelyet a lakosság egyötöde tekint etalonnak. Fontos kiemelni, hogy a megkérdezettek egyharmada nem tudott választani a korszakok között, egyiket sem érezte az aranykornak.

A többi történelmi kort csak a megkérdezettek töredéke választotta, feltehetően a személyes élmények hiánya miatt is. A válaszadók 5 százaléka szerint az Osztrák-Magyar Monarchia korában, 3 százaléka szerint a Horthy-korszakban, és csupán 1 százaléka szerint Rákosi Mátyás diktatúrája alatt volt a magyaroknak a legjobb. A válaszok nemi megoszlását tekintve azt látjuk, hogy a nők inkább gondolják azt, hogy Kádár alatt jobb volt nekünk (45%), mint a férfiak (38%), míg a férfiak körében többen vannak, akik a rendszerváltás utáni időszakot tartják jónak (24%), szemben a nők 17 százalékával.

A 30 évnél fiatalabbak tűnnek a legbizonytalanabbnak, több mint 55 százalékuk nem tudott felelni a kérdésre, és csak egy hajszálnyival mondták többen azt, hogy a rendszerváltás után volt jobb a magyaroknak (19%), mint akik a Kádár-rendszert választották (18%). A fiatalok ilyen mértékű elégedetlenségét mind saját múltunkkal, mind jelenünkkel, alátámasztja a nagy mértékű kivándorlási hajlandóság is.

A gulyáskommunizmus támogatottsága egyébként egyenesen arányos az életkorral, a 60 évnél idősebbeknek a 63 százaléka vélte úgy, hogy az előző rendszer volt legjobb honfitársainknak. A harmadik köztársaság támogatottsága a 18-29 év közötti fiatalok mellett egyedül a harmincas korosztályban előzte meg a Kádár-rendszert, az ő közel egyharmaduk véli úgy, hogy a rendszerváltás után volt a legjobb a magyaroknak.

A lakhely nagysága szintén összefügg a Kádár-korszakról és a rendszerváltásról való gondolkodásunkkal: míg a Budapesten élők egyharmada, a vidéki városokban élők 42 százaléka, illetve a vidéken élők közel fele választotta a legjobbnak az 1957 és 1989 közötti időszakot, addig a rendszerváltást követő éveket a budapestiek 29 százaléka, a vidéki városban élők egyötöde, a falvakban élőknek pedig csak a 15 százaléka tartja a legkiemelkedőbb XX. századi korszaknak.

Az MSZP és a DK szavazói között egyértelműen meghatározó a Kádár-korszak iránti nosztalgia: támogatóinak a 69 százaléka gondolta úgy, hogy Kádár János alatt volt a legjobb, a Gyurcsány Ferenc vezette párt szavazóinak viszont a 79 százaléka vélte úgy, hogy a teljes foglalkoztatottság és a 3,60-as kenyér világa alatt volt a legjobb a magyaroknak. A Jobbik szavazói nem térnek el lényegesen az átlagos szavazóktól ebben a kérdésben. A Monarchia kora kimagaslóan nagy támogatottsággal bírt a kis pártok szavazói között (13%), míg a Fidesz után az LMP-sek körében a legnépszerűbb a rendszerváltás utáni időszak az összes szavazói csoport közül. (http://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/13812.pdf)